2013. február 27., szerda

Bab

Idegesített egy cseppet az a dolog, hogy a szárazbabnak való magot a tatától kaptam, s nem tudom pontosan, hogy milyen fajta. De mire való az internet, ha nem arra, hogy kutassunk. És végre megtaláltam. Több nevet is találtam ugyan arra a babszemre, de az egyiket gondolom a formája miatt kapta, a másik pedig talán egy fantázianév.
De hogy megtaláljam később is, berakom ide mind a kettőt.




Lapos karósbab - Magasra növő futó bab fajta, mely gyönyörű virággal nyílik. Nagy szemű, lapos termésű, későn érő fajta. Levesnek ajánlott elkészíteni.

(http://www.orsegitelehaz.hu/index.php?page=babfesztival&cat=ofaj)




Zalán
   
Fajtajellemzők: 2-3 méter magasra is megnövő, támrendszert igénylő, nagy szemű tarka Lima-bab.
Hüvelye 10-12 cm hosszú és 2,5 cm széles, melyben 3-4 lapos, nagyméretű, szép piros-barna rajzolatú mag fejlődik. Kiváló termőképességű, szárazságtűrő, betegség-ellenálló fajta.

Vetés: májusban, 3-4 cm mélyre. A támrendszert vetés előtt alakítsuk ki. Leggyakoribb, hogy 4 karót 0,5 m-es négyzet sarkán leszúrunk és 150-170 cm magasan összekötjük. Ezek mellé vetünk 2-3 szem vetőmagot.

Felhasználás: fejtettbabként és szárazbabként használhatjuk, a szedést augusztusban kezdhetjük.
A szárazbabot úgy zsizsikteleníthetjük, hogy 1-2 napig fagyasztószekrényben tartjuk (-10,-15 0C fokon).



(http://www.kertimag.hu/huvelyesek/zalan.html)

Erkélyveteményes

Most már végérvényesen is megkezdődött az év. A napokban elültettük az első magokat a nagylánykám segédletével. Először is megtöltöttem balkonládákat kávézaccos-komposztos földdel, majd segítségül hívtam a jányt. Nem tudom, hogy minden gyerek ilyen-e, vagy csak tőlem örökölte a kedvet a gazdálkodáshoz, de olyan boldogság töltötte el, hogy ő is ültethet, hogy már napok óta rágta a fülemet. Mielőtt kimentünk, azt mondta, hogy most elülteti a magokat, aztán meg kiszedi és megeszi. Szegénynek még rá kell jönnie, hogy ez nem ilyen gyorsan megy. De talán most tanul egy kis türelmet. Meg jó volna, ha enne egy kis zöldséget is.
Na szóval megvolt a föld a balkonládában. A retekkel kezdtük. Húztam egy kisebb árkot a földbe. Raktam néhány magot a lány tenyerébe, meg néhányat az enyémbe, s elkezdtük apránként beleszórni a magokat. Majd mikor ez megvolt befedtem az árkot. Lehet, hogy nem lett valami egyenletes a szórás, de hát ez az első alkalom. Megvárjuk, hogy kibújjanak a kis sziklevelek a földből, utána majd húzunk egy újabb retekcsíkot.
A retek után következett a borsó. Egy másik balkonládába csináltam néhány kb 7 cm mély lyukat kb 5 cm-re egymástól, s ezekbe is közösen szórtunk lyukanként 2-2 borsócskát.

Pár napja vett a párom palánta-földet, melyet összekevertem szintén kávézaccal. Valamint sikerült a Lidliből beszerezni olyan miniüvegházat, amilyet már régóta szerettem volna. Egy ilyen tálcában 6 x 4 palántának van hely, melyek most saláta ill. paradicsom magoknak fognak helyet adni. A paradicsomból 4 kockába raktunk 2-2 magocskát, a salátából pedig 8-ba szórtunk. Tudom nem egy nagy mennyiség, de a paradicsom palántában úgy sem bízom, s majd a maradékból a tata is nevelni fog palántát, a saláta magokból meg nem tudom, hogy mennyi fog kikelni, hisz nem 1-1 szemet raktunk kockánként, meg legfeljebb a balkonládába is fogok szórni, mikor már jobb idő lesz. Úgy is az a lényeg, hogy ne minden egyszerre legyen konyhakész, mert ki akar napokon keresztül csak salátát meg retket enni.

És akkor most következzen néhány kép az elmúlt napokról:


 Várakozó balkonládák
 A lázban égő nagylány
 Oda szórtuk a retekmagokat :D

 Szórjuk a borsót
 Saláta magok szórása
 Anya folytasd, én vigyorgok addig, apa te meg fényképezz
Be is locsoltuk



Még egy aranyköpés a lányomtól: "Anya, amikor pucolod a borsót, én majd megeszem, a maradékból meg főzzél levest." Tehát készüljek fel rá, hogy ebből csak nyersen tudunk majd enni, de hiszen erre a célra csinálom :D Ebből biztos nem kerül a mélyhűtőbe!!!


Ja és csak magam kedvéért ide írom, hogy tudjam a mihez tartást, hogy a retket és a borsót február 24-én a paradicsomot és a salátát február 26-án vetettük el. Kíváncsi leszek, hogy mikor bújnak ki a földből, de az biztos, hogy rögtön lencsevégre fogom kapni. A lánynak is az volt reggel az első, hogy megnézze a miniüvegházat, s mondta is, hogy még nem keltek ki. :)

2013. február 24., vasárnap

Kávézacc


Az ember élete során rengeteg szemetet termel. Mi igyekszünk a magunk kis módján ezeket a szemeteket, ha nem is csökkenteni, de legalább szelektálni, s a megfelelő helyekre eljuttatni. Nem sokról írok, csak a papír, műanyag, üveg és fém dobozok külön válogatásáról. Viszont ha kertes házban laknánk, akkor biztos, hogy ennél sokkal többet is tudnánk tenni.
Gyerekkoromban mikor a mamámnál nyaraltam, emlékszem mindig viszolyogva mentem el a dudva mellett. Ez egy olyan nagy kupac valami volt, ahova mama minden növényi és állati dolgot dobott, s ez miatt meg is volt a kellemesnek nem igazán mondható szaga. Habár mindent ide dobott ki, valahogy csodálatos módon soha nem nőtte ki a helyét. Hol nagyobb volt, hol kisebb, de soha sem öntötte el a kertet. Ezen akkor sosem gondolkodtam, csak rádobtam, amit oda kellett, s már mentem is tovább. Nem tudtam mi a célja, s mi lesz vele később, de gyerek fejjel nem is várta el tőlem senki.
De ahogy nőttem, s ábrándoztam arról, hogy majd egyszer a saját kertemben üldögélhetek a saját terményeimet eszegetve, valahogy mindig belebotlottam egy témába, a komposztálásba. Rá kellett jönnöm, hogy habár mama tudta, hogy mit csinál, de ott a falun nem igazán gondoltak arra, hogy ezt a remek műveletet valahogy esztétikusabbá tegyék. Pedig bizony lehet. És ha nekem lenne kertem, biztos én is létrehoznék egy ilyen helyet, csak kicsit elrejtve a szemek elől.
De mivel nincs kertem, s itt az erkélyen nem fogok nekiállni a komposztálásnak, így sajnos nincs módunk a szemét ezen fajtáját újrahasznosítani.
Viszont mikor a kertészkedésről, meg a hozzá kapcsolódó témákról olvasgattam a neten, találtam egy olyan lehetőséget, amit mégis meg tudok valósítani. S ez nem más, mint a kávézacc felhasználása.




Több helyen is dicsérték, hogy hasznos a komposztba vagy a virágföldbe keverni. A szabadföldben rengeteg kártevő ellen segít küzdeni, meg a giliszták is szeretik, ill. nagyon sok hasznos ásványi anyagot tartalmaz. Így elhatároztam, hogy én is legalább ennyit meg tudok tenni. Fogtam egy tejfölös vödröt, s már pár hónapja abba dobom az elhasznált kávét. Ma már ott tartok, hogy ezt a vödröt ki kellett már cserélnem egy másikra, s hamarosan egy harmadikra. Az első vödörnyi zaccot már össze is kevertem a tatától hozott kevert földdel, s három balkonládát fel is töltöttem vele. S ezennel elő is készítettem a nagylánnyal való kertészkedést, amit a napokban meg is kell ejtenünk, de ezt már a következő bejegyzésben osztom meg.

2013. február 19., kedd

Elkezdődött az év

Hétvégén kint voltunk a párom szüleiéknél. Túl sok időt nem töltöttünk ott, így a kerttel nem foglalkoztam semmit. Illetve annyit, hogy kimentünk és megnéztük, hogy nem sok változott. Csupán annyi, hogy még több gaz van a jó időnek köszönhetően, valamint a földből előbújt néhány koriander, ami tavaly elszórta a magjait rendesen. Az édeskömény is növöget szépen, pedig nem gondoltam volna, hogy az több éves növényke lesz. Így most már őket is valahova be kell terveznem a kertbe. Mert hát ugye most ők ott vannak, ahova majd a bogyós gyümölcs szekciót tervezem. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi újratervezés lesz, s még mennyi jön majd, abba bele sem merek gondolni.

Megbeszéltem mamával, hogy az unokájának - s persze nekem is - kerítünk majd egy kis zsebkendőnyi földterületet, ahol a lánnyal egyetemben elvetünk néhány magocskát ebből is meg abból is. A tatával pedig végigbeszéltük, hogy mikor mit lehet elültetni. A csili-magokat már ott is hagytam, hogy ha nekilát a fóliás palántanevelésnek, akkor azokra is gondoljon.

Hoztunk egy balkonládában haza epret. Én kételkedtem benne, hogy meg fog maradni, de a tata meggyőzött. Hisz eddig is kint voltak a hidegben, sőt a járdakockák között, ahol kevés föld vette körül, de annál nagyobb hideg (talaj menti fagy :S) Annyi a dolgom most elvileg vele, hogy ne hagyjam kiszáradni a földjét, mindig nedvesnek kell egy kicsit lennie.



Ezen kívül hoztunk még egy nagy vödörnyi tata által összekevert (vagyis senki ne kérdezze, hogy mi van benne, mert nem tudom) földet, valamint balkonládákat. A megbeszélés alapján február végén, március elején el lehet vetni már a salátát, retket és a zöldborsó korai fajtáját. Vagyis a hét végén már nekilátunk egy kis kertészkedésnek a lánnyal. Persze ha nem jön közbe semmi.

2013. február 13., szerda

Vettünk tárkony magot, így már lesz az is. Feltéve, hogy magról tudunk majd növénykét csinálni.

2013. február 8., péntek

Valentin-nap

Igen tudom tudom, még nincs Valentin-nap, de mi tegnap megtartottuk apácskával. Igaz egyikünk sem vett olyan igazi Valentin-napi ajándékot, de viszont annál nagyobb szeretettel és legfontosabbként haszonnal adtuk. Én egy teáskannát adtam, ami ha felforr a víz, akkor fütyül. Nagyon kellett már egy ilyen, mert Zsolti imádja a teát. Csak az a legnagyobb bibi ezzel, hogy mikor felrakja a fazékba a vizet, akkor sokszor elfelejtkezik róla, s az edényeken meg ottmarad egy vastag vízkőréteg, amit elég nehéz néha lesikálni. Persze nem csak ő iszik teát, így végül is a család kapta ezt az ajándékot. S a lényeg, hogy miért is írom be ezt a blogba, az, hogy én egy Tinikert-et kaptam. Ez egy olyan vetőmagcsomag, amit gyerekekkel közösen el lehet ültetni. 8 növény magja van benne, meg színes sorjelző és minden növényhez egy-egy ismertető lapocska. Bár ez most kicsit megzavarja az eddigi terveket, de majd kicsit átgondoljuk, meg mamáéktól kérünk egy kis kertrészletet, s akkor idén Katával közösen felcsapunk "kiskertésznek".
Na akkor jöjjenek a növények:

Sütőtök - Orange

Cukkini - Blakc Beauty

Ezergyümölcsű paradicsom - Bajaja

Csemegekukorica - Golda F1

Bab - Maxidor

Sárgarépa - Flakker Vörös óriás

Retek - Riesenbutter Óriásvaj

Zöldborsó
         Kifejtő borsó - Rajnai törpe
         Késői velőborsó - Rondó



Egyenlőre ennyi, majd igyekszem ezeknek utána nézni, s hogy melyiket hogyan tudnánk esetleg itt az erkélyen nevelgetni. Kicsit nehéz szívvel ültetném mindet ki Pusztaszerre, mert akkor csak nagyon ritkán látnánk a fejlődését, s akkor a lány sem ismerné meg, hogy hogyan kerül az asztalra az étel egy része. Na ez miatt is sajnálom, hogy nincs kertünk. :(