2013. március 12., kedd

Tegnap ismét nagy munkában voltam. Gyönyörű volt az idő, s szinte hívogatott az erkély.
Mini üvegházba elszórtam némi bazsalikom magot. Vagyis teleültettem az egészet 4 félével. Lett egy hosszú sor lila, egy hagyományos, valamint nem tudom, hogy a másik kettőben mit sikerült raknom, mert sajna voltam oly buta, s nem írtam rá a zacsira a magszedéskor, hogy melyikről is szedtem. De három közül - fahéj- vagy citrom illatú vagy sima - valamelyik kettő. Nagy esélyt nem adok nekik, mivel már egyszer próbálkoztam az itthoni palántaneveléssel, és nem volt nagy sikere, bár akkor nem volt "üvegházam". Így mindegyikből egy keveset ültettem, a maradékot viszem ki hétvégén a tatának, ő mégiscsak fűtött fóliasátorban készíti elő a növénykéket a szabad életre. Ha lesz értékelhető növényke az itthoni nevelésből is, akkor a rokonság és a baráti kör - apánk meg ígért pár kolleginájának egy egy kisebb "fűszerkertet" - kapni fog bőséggel.
Elszórtam egy-egy kisebb cserépbe a fodros-petrezselyem és a metélőhagyma magjait is. Mivel tavaly sikerült ezekből is bőséges mennyiségű magot gyűjteni, így az itthoni állományhoz ezeket használtam fel. Mamáéknál meg a petrezselyem gondoskodott a saját maga szaporításáról, a snidling meg nagyon szépen elszaporodott. A maradék magot azért majd még ott elszórom. Idén is tervezek ezekből majd magokat szedni, s a jövő évi Magbörzén (erről majd írok még később) próbálok belőlük valami különlegességet szerezni.
A borsócsírák is szépen fejlődnek. Úgy áll a helyzet, hogy a 16 szemből 13 ki is kelt, ami szerintem szép arány. S hogy meglegyen a folyamatos szedés esélye, eldugdostam az újabb adagokat.
Most pedig kihasználva a hideg jövetele előtti gyönyörű napsütést kitettem a salátapalántáimat napozni. Megfázni biztos nem fognak, mert az üveglap elé tettem, így védve vannak a széltől, s most néztem, hogy a hőmérő mellette 24 fokot mutat. Olyan jó volna már, ha minden nap kitehetném őket, biztos jobban tetszene a kinti napfürdőzés mint a benti sovány nap.
Valamint az előbb kiegyeltem a retket. Olyan szépen ki sikerült húznom őket, s mivel engem mindig úgy neveltek, hogy ne pazaroljak, így próba cseresznyeként eldugdostam egy következő sorban. Ha megfogja, akkor retek lesz belőle, ha nem, akkor meg nem kár értük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése