Egy újabb év nagy tervekkel

2011-ben azonban megkezdtem az előre gondolkodást. Szerettem volna valamit, amire büszke lehetek, hogy én hoztam létre. Internetes fórumról kaptam néhány csilipaprika magot, amiről azt hittem, hogy majd különleges fekete színű lesz, de sajnos az ígéret ellenére csak a hagyományos piros, valamint sárga színűek lettek. De az egyik piros fajta, a legkisebb a család férfi tagjainak sok felpezsdítő pillanatot okozott, s azt a fajtát meg is tartottuk a későbbi évekre és a jövőre.

Még 2010 őszén vásároltam egy nagyobb bevásárlóhelyen egy ilyen előre összeállított hagymás virágos mixet, majd nagy lelkesedéssel elültettem, abban reménykedve, hogy majd tavasz elején  vidámságot fog hozni nekünk egy kis színesség az erkélyen a komor téli napok után. Persze nagyobb volt a lelkesedés, mint kellett volna, s mikor eljött az ideje, akkor csak kevés virágocska bújt elő a ládából.

De nem keseredtem el, úgy voltam vele, hogy majd jövőre több és szebbek lesznek, s mikor elvirágoztak, elraktam a következő évre ládástól együtt. Helyébe petúniákat és szúnyogűzőt tettem, melyek egész nyáron nagyon szépen virágoztak. Csupán a nagy kánikulát vészelték át nehezen, de sok sok vízzel sikerült neki.

És igen, kinőttem a kis cserepeket a fűszerekkel. Nem volt már elég, hogy csak a lelkemet tápláljam vele. "Nagyüzemi" szinten vágtam bele. Ültettem metélő hagymát és petrezselymet, különböző típusú bazsalikomokat (fahéj és citrom illatút, valamint lila színűt és hagyományosat), muskotályzsályát (ez végülis nem az erkélyre ment, hanem a mamáék előkertjébe, de erről majd még később beszámolok bővebben), vettem mentát és citromfüvet, oregánót, és az elmaradhatatlan rozmaring. A tata előkészítette a paprikapalántákat, így azokkal nem kellett olyan sokat foglalkoznom. Elég volt nekem, hogy amatőr létemre ennyi mindenbe belefogtam.
Került még néhány cserépnyi virág ide meg oda, s már kész is lett a "kert". Nagyon sok mindent szerettem volna még, de épp elég volt ennyi is.

Ebben az évben végre úgy éreztem, hogy van "kertünk". Nem valami nagy, és nem hozott túl sok termést, de jó volt, hogy ha kellett egy kis fűszer, akkor elmondhattam, hogy kimegyek az erkélyre és szedek a sajátomból.
A tél közeledtével persze ezek is fázni kezdtek, így azokat, amik évelők, elvittük párom szüleihez, s téli helyükre ültettem abban reménykedve, hogy jövőre ismét a mi erkélyünkön fognak teljes szépségükben pompázni.