Ez ugye hivatalosan nem az én kertem, de mivel párom szüleiék látták rajtam, hogy mennyire szeretnék "kertészkedni", így először csak egy csöppnyi területet a konyha ablak előtt, majd miután láttuk, hogy az nem megfelelő a növényeknek (mivel a mama mindig ide önti ki a macskának a csontokat, meg ezt-azt), így megkaptam az előkertet, hogy csináljak vele azt amit akarok, mert ők már nem akarnak azon agyalni, hogy mit ültessenek oda. Régen apánk szebbnél szebb kreációkat alkotott ott, de mára már ő is "megunta".
Valójában 2010-ben kezdtem el az ottani alkotást, mivel a panelprogram megakadályozta, hogy az erkély bármi féle kerttevékenység áldozata legyen. A kezdeti kis kertecskében volt kakukkfű, oregánó, borsikafű (ez mivel csak egy éves növény, s nem nyerte el túlságosan a tetszésemet, így a későbbiekben már nem próbálkoztam vele), bazsalikom, rozmaring, zsálya, volt egy csöppnyi kis sziklakert egy hatalmas kő körül (erika, kövirózsa, némi hagymás növény, pl krókusz). Ez az első év pont arra volt jó, hogy meglássam, ekkora helyen nem lehet szinte semmit sem csinálni, főleg nem akkor, ha majd próbálkozni is szeretnék újdonságokkal. Egyébként minden nagyon szépen fejlődött, s hozott akkora termést is, hogy már tényleg lehetett szüretnek mondani a szedését.
A következő évben tehát megkaptam az előkertet. Hatalmas tervezésbe kezdtem, próbáltam terveket készíteni, hogy mi hova fog kerülni, s hogy fog kinézni, vettünk ilyen fa talajtakaró izét is, hogy majd körbeszórom a növényeket, s majd milyen szép lesz. Aztán kivettem a biliből a kezem. Egyrészt azok a picike növénykék, amik a kis kertecskémből most beköltöztek a tágas előkertbe, szinte elvesztek a hatalmas térben. Na meg az a talajtakaró, hiába vettünk nagyobb mennyiséget, szinte semmire sem volt elég, így fel is adtam, hogy mindent azzal fedjek be. Kész vagyon volna. De ahogy telt az év, a növények kezdtek egyrészt magukhoz térni, másrészt meg felfedezték, hogy elkezdhetnek terebélyesedni. Tehát minden kezdett egyre csinosabb formát ölteni.
Csináltam téglából egy kört formázó "sziklakertet", s vettem oda pár odavaló növényt, meg oda is raktam kakukkfüvet, ami mára már elfoglalta az egész helyet. Vettem még citrom illatú kakukkfüvet is, meg még egy másik fajtát is, így már 3 féle volt. Ebben az évben kezdtem ugye a nagyobb tervbe bele, így került még a kertbe muskotályzsálya, levendula, amit kaptam paprikamagokat, s a tata előkészített szép kis palántáknak, azok nagyját is ide ültettem, és volt még ugye metélő hagyma és -petrezselyem is. Zs nagyon szereti a napraforgót, ezért kedveskedni akartam neki azzal, hogy ültettem törpenapraforgót, ami persze nem váltotta be a nagy reményeimet, s borzalmasan nézett ki. Volt a kertben még régről néhány növény, amit meghagytam, pl selyemakác fa, egy süvegfenyő, meg két olyan bokorszerű virág, aminek most nem tudom a nevét, törpeszegfű, stb. Karácsonykor kapott a család minden tagja egy virágtartót, amit párom unokatestvére készített, s a mamáék az övékét ide állították. Ezeken kívül még sok sok más is volt, de azok most nem jutnak hirtelen az eszembe.
Persze a mamáék is kellettek ahhoz, hogy egyre csinosabb és szebb legyen a kis kert. Mivel mi 30-40 km-re lakunk tőlük, s átlagosan havonta egy hétvégét töltünk ott, így képtelenség lett volna az, hogy kibírja addig a kert víz nélkül, s persze a gaz sem kerülte el. Így szegény mamáék a munka nehezebbik részét át kellett, hogy vállalják.
A következő évben újabb újításokat hoztam, kipróbáltuk az édesköményt és a koriandert, amik hozták a megfelelő termést, csak mivel nem voltunk a közelben, így a magok nagy részét elfútta a szél. Valamint ebben az évben körömvirág és bársonyvirág (büdöske) is került a kertbe. Ez a két virág és a muskotályzsálya az év végére úgy elszemtelenedtek, hogy szanaszét szórták a magjaikat, s mindenfele bújtak elő a kis növénykék. Így meglesz a dolgom 2013-ban velük.
A párommal csináltunk a mentának és a citromfűnek egy nagyobb lefóliázott területet, mert megőrjített a menta agresszivitása, hogy mindenhol felütötte a fejét. Ástunk egy hatalmas területet kb. fél méter mélyen, majd raktunk az aljára egy régi sátorfóliát, ami itt ott lukas volt (ez a vízelvezetést segítette). Az árok szélére tetőcserepeket állítottunk, s úgy temettük be, hogy az egy kicsit kilógjon. Már csak azért is, hogy tudjuk, hogy hol a határa. Így innentől kedve elég csak azon ügyeskedni, hogy a gyökerek ezen a területen ne kerüljenek kijjebb. Bár lehet, hogy még mindig nem ez a legjobb megoldás, de pillanatnyilag ezt tudtuk csinálni.
Került még a kertbe nőszirom is, melyet majd idén a szegfűk megreformálásával egyidőben fogok végleges helyükre ültetni.
Az év végére átkerült ide a hegyekből hozott, és az eprek között vegetáló fekete szeder, s a száműzött málnák közül néhány tő, de majd ezeket is a későbbiekben, talán még idén fogunk a végleges, vagy legalábbis tartósabb helyükre ültetni.
Azt hiszem ennyit tudtam most hirtelenjében összeírni a kert bemutatásáról, s hogy ne csak írjak róla, következzék a 2012 évből néhány kép is róla.
Muskotály- és orvosi zsálya
Oregánó
Sziklakert, ami már ki sem látszik
Előző évről maradt egy kis napraforgó, ami bezzeg így engedély nélkül nőve sokkal szebbre sikeredett, valamint mellette a koriander és a kömény
Ez itt a menta és a citromfű lenne
Levendula
A különböző kakukkfüvek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése