A hosszú hétvégét vidéken töltöttük, így túl sok mindent nem csináltam az erkélyen. Tele lett a hócipőm a salátával, így kiültettem balkonba. Előtte néhány napot edzettem, de hát ugye az annyit ért nekik mint halottnak a csók, hisz csak erős túlzással nevezhetjük azt edzetésnek. De úgy voltam vele, hogy ha kidöglenek ettől a "remek" időjárástól, akkor majd vetek szabadföldbe. Már rég ezt kellett volna tennem, s lehet, hogy akkor már ugyan akkora salátácskák lennének kinn az erkélyen, mint amekkorával idebent szenvedtem. A megérzésem bebizonyosodott. Hétfőn, amit hazaértünk, s volt néhány másodpercem szemügyre venni a növénykéket, keresztet is vetettem a salátákra. Majd húztam egy sort középre, s elszórtam néhány magot a helyére. Bár a tata felkészített rá, hogy ebben az időben azok sem fognak nagyon haladni, de biztos, hogy jobban, mint az elődjei.
Mivel már április van, így voltam oly merész, s elszórtam egy sornyi endívia salátát is. Így össze tudom majd hasonlítani a két saláta fejlődését, valamint jó lesz majd vegyíteni a két féle zöldet.
Mielőtt elmentünk, elszórtam egy kis virágmagot is (Bohóc), ami kezd már mutatkozni.
A paradicsom, a retek és a bazsalikom még mindig stagnál. A paradicsom kezd egyre elszomorítani, mert még mindig nem hozta meg rendesen még az első két levelét sem, a tatáé meg már akkorák, hogy jobb rájuk sem gondolni. Most szidom magam, hogy nem adtam neki néhány magot, hogy legyen belőle biztos tartalék.
De hogy azért pozitívumok is legyenek, a borsó második vetése is gyönyörűen bujkál kifele a földből. Legalább azok szépen zöldelnek, na meg az eper is hozza az újabbnál újabb leveleit.
És akkor most következzenek mindezek képekben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése