Előkert

Vasárnap utaztunk ki korán reggel a mamáékhoz, abban reménykedve, hogy a mama és az apjuk lefoglalja a két sajtkukacot, én meg nekieshetek a kertnek. De az időjárás nem akaródzott nekünk segíteni. Állítólag előző nap és éjszaka egyfolytában esett, s így a föld is kissé pocsolyásnak ígérkezett. De azért tettem egy próbát, s nagyjából megkapírgáltam a felszínét. Szerencsére elég nagy szél volt ahhoz, hogy amit fellazítottam, azt a szél megszárítsa, így ebéd után ki is gereblyézhettem a területet. S ha már benne voltam, akkor egy két dolgot át is ültettem.
A koriander tavalyról elszórta a magjait, amiből idén kb 8-9 (most nem tudom pontosan mennyi) ki is kelt, s ezeket egy helyre ültettem. Persze aztán észrevettük Zsoltival, hogy ahol tavaly szeleltük a "termést", ott a beton mellett is szép kis koriander erdő kezd nőni. Így ha a most átültetett növénykék valami oknál fogva megsértődnének a helyváltoztatás miatt, akkor onnant pótoljuk majd. Tavalyról a koriander mellől az édeskömény is újból kihajtott, így azokat is összébb tereltem egy kissé. Már azért is át kellett ültetni őket, mivel a jövőbeni bogyós gyümölcsös helyét foglalták el.

A bogyósokból a málna mintha kezdene rügyezni, a fekete szederből két tövet találtam, de azok még nem mutatják jelét a túl nagy életnek. Viszont a ribizli gyönyörűen túlélte a telet, sőt egy újabb tövecske is napvilágot látott.

A menta és a citromfű is szépen zöldül. Bár a mentára nem mondanám, hogy szép, mert túlságosan el van burjánzva, de sajnos most ennek a megregulázására nem jutott időm, majd legközelebb megritkítom egy cseppet. Remélem a citromfűt nem nyomja addigra el nagyon.

 

Nagyon szépen feléledt a snidling, s a tavalyról önmagát elszaporító petrezselyem is szép nagy területet foglalt el magának. A legközelebbi kertészkedésemkor majd ezeket is rendeznem kell. Addigra ki kell találnom, hogy hogyan szeretném őket a csapás szegélyezésére felhasználni.

A kakukkfű mindenhol kezdi magát túlzásba vinni. Ráadásul az egyik elnyomja a másikat, így azokra is legközelebb megoldást kell találnom. Szerencsére Zsolti ígért pár kolléganőjének egy egy cseréppel mind a három fajtából. A zsályát kissé megnyírtam, mert már kezd néhány szára nagyon felkopaszodni és elfásodni. Nem árt meg neki remélem a frissítés, de azért a biztonság kedvéért hagytam néhány "öreg" ágat. Meg próbál terjeszkedni is, s azokat a félig legyökeresedett ágakat is meghagytam. Így szegény most nem éppen a legszebb képét mutatja, de remélem ahogy nőnek ki a friss hajtások a közepéből, úgy fog egyre csodásabbá válni. A muskotály-zsályát mellőle úgy ahogy volt eltüntettem. Nagyon megharagudtam rá, mivel szerintem még a tél végéig fogom irtani a kis szaporulatát, hanem tovább.

 Imádom az oregánónak ezt az állapotát, mikor kis zsenge, puha, friss hajtásai vannak. Valami oknál fogva most jobban tetszik, mint a teljes kifejlett állapotában.

 A törpe szegfű egyre nagyobb helyet foglal el és mégis egyre kopaszabb és nem a legszebb, így már tavaly elhatároztam, hogy átreformálom. Most csináltam belőle egy kis "ágyásszegélyt", s majd legközelebb vagy még később a maradékot megritkítom.