Elmaradt képek

Ha valaki elég szemfüles, akkor megtalálhatja az első virágocskát a borsón. Azóta már sokkal több van rajta, így bizakodok, hogy legalább egy levesre való lesz belőle :D

 Az eprünk első virága. Mára már lehullatta a szirmait, s már a kis eprecske is formálódik, meg testvérei is vannak.

 Két levendula tövecske. A hátsó kisebbik a nővérem születésnapjára ajándéknak lesz, a nagyobbik apa sírjára.

 A sokadik salátáim. Kíváncsi leszek rájuk, hogy mivé alakulnak. Elől endívia, hátul fejes saláta.

 Retek :S Elgondolkodtam mostanság azon, hogy jövőre lehet, hogy nem fogok vele próbálkozni. Az istenért sem akar nagyobbra megnőni. A háttérben már kibujt a borsók következő "generációja".

 Metélőhagyma

 Metélőpetrezselyem

 Bohócvirág

Elmaradás

Nagyon rég írtam már. Valahol oka az, hogy túl sok minden nem történt mostanság, vagyis inkább sikerélmény nem volt.
A legutóbbi írásom óta egyszer már voltunk a mamáéknál, s a gaz kiirtásán kívül nem volt több időm vele foglalkozni. A mama majd fog ültetni némi virágot, meg volt egy két magocska amit elszórtam a sziklakertben és mellette, valamint kikelt valami az akác alatt, aminél napraforgóra gyanúzok, de nem 100%. De egy biztos, hogy mikor tavaly előtt felszedtem a földből, akkor azon a helyen gyűjtöttem, s ott potyogott el a magja, valamint tavaly is ugyan így ezen a helyen kelt ki, amiből meghagytam egy szép példányt. Most is hagytam belőle, majd kiderül, mi lesz vele. A bogyós részen a ribizli nagyon szépen burjánzik, a málna és a feketeszederből csak egy-egy tő mutat bármi nemű életjelet. Ezeken kívül minden növényke élvezi a kellemes időt, és egyre gyarapodik. Május első hétvégéjén tervezünk menni, majd akkor több időm lesz, s érkezek majd pár képet is mutatni róla.

Az erkélykertészkedésem viszont nem ennyire sikeres. A paradicsomok még mindig ugyan akkorák, így a tata javaslatára majd ő is megpróbálkozik a magokból palántát varázsolni, neki biztos nagyobb sikere lesz.
A salátánál ugyebár meguntam, hogy ebben a ramaty márciusi időben palánták nevelődjenek, s kiültettem, majd mikor ott sem tetszett neki az élet, hát bedolgoztam a földbe, s szórtam egy sort helyette. Ezzel egyidőben endívia magokat is szórtam egy másik ládába. Sajnos nem győztem kivárni, hogy kidugják a fejüket a földből, így "felástam" az egészet, s újra szórtam egy-egy sor magot. Ennek következménye az lett, hogy a régi és az új magok is egy két nap különbséggel életre keltek, s most annyi salátám lesz egyszerre - feltéve, hogy eljutnak odáig - amit majd nem győzök fogyasztani.
Vetettem korábban petrezselyem és snidling magokat is, melyekhez szintén nem volt türelmem, de az is lehet, hogy túl mélyre vetettem, vagy az időjárás nem kedvezett nekik, de mikor a tetejére szórtam ismét magokat, s bedolgoztam a földbe, azok is egy két nap múlva dugdosták a fejüket. Látszik, hogy panel gyerek vagyok, nincs sok türelmem a növényeket megvárni. Mi ugye, ha pl salátát akartunk, csak kigondoltuk, elmentünk egy közeli boltba, ahol lehetett kapni, s már volt is. De ugye most, ha sajátot akarok enni, akkor biza ki kell várni, hogy a maga tempójába kerüljön az asztalra.
A retek sem halad igazán sehova. Van pár db, ami már ilyen olyan köröm nagyságú, de azon kívül nincs nagy termés. Pedig szerintem már jó régen elvetettem, volt ideje neki megnőni. :S Meguntam azt is, s eldugdostam mellé egy sor borsót (most hirtelen nem tudom milyen fajta, csak azt, hogy áprilisban kell vetni). A tervek szerint már ekkorra a retek nagyjának már ki kellett volna jönnie a földből, de az max csak akkor lesz, ha kihuzigálom anélkül, hogy ehető gumói lehetnének.
S akkor jöjjenek a mai sikerélményeim. Két virágra leletem ma, amint az ebéd utáni kávém mellett az erkélyen nézelődtem. Az egyik az epren volt, ami nem okozott nagy meglepetést, hiszen már napok óta láttam, hogy készülődik kinyílni. Sajnos az epernél van negatívum is, ugyanis az erkéllyel szemben az utcán elhelyezkedő meggyfákról átköltöztek a tetvek ismét hozzánk. Már máskor is voltak nálunk ezek a nemkívánt vendégek, de akkor annyival meg tudtuk oldani, hogy a kádban letusoltattuk őket időnként. De most elég nehéz volna egy egész balkonládányi növénykét lemosatni. Pedig ha nem akarok rájuk vegyszert permetezni, akkor eddig ezt olvastam a leghatékonyabbnak. Majd még filózok rajta egy két napot, annál többet nem engedhetek meg magamnak. Félek, hogy a növény kárára menne a dolog.
A másik virágom pedig a borsón kezd kinyílni. Épp a hetekben gondolkodtam azon, hogy most már annak is időszerű lenne, ha be akarja tartani a nagykönyv szerinti előírásokat. Tudom tudom, hogy akár csak a gyerekek fejlődésénél sem szabad a "nagykönyvre" hivatkozni, hisz nekem is van két gyerekem, s egyik sem követi az előírásokat, de mi mást tudnék, hisz tapasztalatom nincs, hát olvasom azt a bizonyos "könyvet".
És akkor még egy cserépkéről nem ejtettem szót, mégpedig a bohócvirágról. Szegényke még nem sok jót mutat, de azt hagyom, had fejlődjön úgy, ahogyan szeretne. :D


Fényképeket is akartam csatolni az irományomhoz, de sajnos a technika közbeszólt. Ő nem akar most képeket, így majd valamikor pótolom. :D

Előkert

Vasárnap utaztunk ki korán reggel a mamáékhoz, abban reménykedve, hogy a mama és az apjuk lefoglalja a két sajtkukacot, én meg nekieshetek a kertnek. De az időjárás nem akaródzott nekünk segíteni. Állítólag előző nap és éjszaka egyfolytában esett, s így a föld is kissé pocsolyásnak ígérkezett. De azért tettem egy próbát, s nagyjából megkapírgáltam a felszínét. Szerencsére elég nagy szél volt ahhoz, hogy amit fellazítottam, azt a szél megszárítsa, így ebéd után ki is gereblyézhettem a területet. S ha már benne voltam, akkor egy két dolgot át is ültettem.
A koriander tavalyról elszórta a magjait, amiből idén kb 8-9 (most nem tudom pontosan mennyi) ki is kelt, s ezeket egy helyre ültettem. Persze aztán észrevettük Zsoltival, hogy ahol tavaly szeleltük a "termést", ott a beton mellett is szép kis koriander erdő kezd nőni. Így ha a most átültetett növénykék valami oknál fogva megsértődnének a helyváltoztatás miatt, akkor onnant pótoljuk majd. Tavalyról a koriander mellől az édeskömény is újból kihajtott, így azokat is összébb tereltem egy kissé. Már azért is át kellett ültetni őket, mivel a jövőbeni bogyós gyümölcsös helyét foglalták el.

A bogyósokból a málna mintha kezdene rügyezni, a fekete szederből két tövet találtam, de azok még nem mutatják jelét a túl nagy életnek. Viszont a ribizli gyönyörűen túlélte a telet, sőt egy újabb tövecske is napvilágot látott.

A menta és a citromfű is szépen zöldül. Bár a mentára nem mondanám, hogy szép, mert túlságosan el van burjánzva, de sajnos most ennek a megregulázására nem jutott időm, majd legközelebb megritkítom egy cseppet. Remélem a citromfűt nem nyomja addigra el nagyon.

 

Nagyon szépen feléledt a snidling, s a tavalyról önmagát elszaporító petrezselyem is szép nagy területet foglalt el magának. A legközelebbi kertészkedésemkor majd ezeket is rendeznem kell. Addigra ki kell találnom, hogy hogyan szeretném őket a csapás szegélyezésére felhasználni.

A kakukkfű mindenhol kezdi magát túlzásba vinni. Ráadásul az egyik elnyomja a másikat, így azokra is legközelebb megoldást kell találnom. Szerencsére Zsolti ígért pár kolléganőjének egy egy cseréppel mind a három fajtából. A zsályát kissé megnyírtam, mert már kezd néhány szára nagyon felkopaszodni és elfásodni. Nem árt meg neki remélem a frissítés, de azért a biztonság kedvéért hagytam néhány "öreg" ágat. Meg próbál terjeszkedni is, s azokat a félig legyökeresedett ágakat is meghagytam. Így szegény most nem éppen a legszebb képét mutatja, de remélem ahogy nőnek ki a friss hajtások a közepéből, úgy fog egyre csodásabbá válni. A muskotály-zsályát mellőle úgy ahogy volt eltüntettem. Nagyon megharagudtam rá, mivel szerintem még a tél végéig fogom irtani a kis szaporulatát, hanem tovább.

 Imádom az oregánónak ezt az állapotát, mikor kis zsenge, puha, friss hajtásai vannak. Valami oknál fogva most jobban tetszik, mint a teljes kifejlett állapotában.

 A törpe szegfű egyre nagyobb helyet foglal el és mégis egyre kopaszabb és nem a legszebb, így már tavaly elhatároztam, hogy átreformálom. Most csináltam belőle egy kis "ágyásszegélyt", s majd legközelebb vagy még később a maradékot megritkítom.

Erkély vetemény

A hosszú hétvégét vidéken töltöttük, így túl sok mindent nem csináltam az erkélyen. Tele lett a hócipőm a salátával, így kiültettem balkonba. Előtte néhány napot edzettem, de hát ugye az annyit ért nekik mint halottnak a csók, hisz csak erős túlzással nevezhetjük azt edzetésnek. De úgy voltam vele, hogy ha kidöglenek ettől a "remek" időjárástól, akkor majd vetek szabadföldbe. Már rég ezt kellett volna tennem, s lehet, hogy akkor már ugyan akkora salátácskák lennének kinn az erkélyen, mint amekkorával idebent szenvedtem. A megérzésem bebizonyosodott. Hétfőn, amit hazaértünk, s volt néhány másodpercem szemügyre venni a növénykéket, keresztet is vetettem a salátákra. Majd húztam egy sort középre, s elszórtam néhány magot a helyére. Bár a tata felkészített rá, hogy ebben az időben azok sem fognak nagyon haladni, de biztos, hogy jobban, mint az elődjei.
Mivel már április van, így voltam oly merész, s elszórtam egy sornyi endívia salátát is. Így össze tudom majd hasonlítani a két saláta fejlődését, valamint jó lesz majd vegyíteni a két féle zöldet.
Mielőtt elmentünk, elszórtam egy kis virágmagot is (Bohóc), ami kezd már mutatkozni.
A paradicsom, a retek és a bazsalikom még mindig stagnál. A paradicsom kezd egyre elszomorítani, mert még mindig nem hozta meg rendesen még az első két levelét sem, a tatáé meg már akkorák, hogy jobb rájuk sem gondolni. Most szidom magam, hogy nem adtam neki néhány magot, hogy legyen belőle biztos tartalék.

De hogy azért pozitívumok is legyenek, a borsó második vetése is gyönyörűen bujkál kifele a földből. Legalább azok szépen zöldelnek, na meg az eper is hozza az újabbnál újabb leveleit.

 És akkor most következzenek mindezek képekben: