Jaj istenem, már egy hónapja nem írtam. Rettenetesen szégyenlem magam. :(

Mentségemre legyen írva, hogy borzalmasan rossz idő van most erre fele. Hiába élek Szegeden, a napfény városában, az utóbbi hetekben nem kaptunk mást, csak sok sok esőt. A napocska néha kidugja fejét, hogy megmutathassa, hogy még él és virul, majd utána ismét hatalmába keríti az a sok csúnya felhő, ami az égen lengedezik. Persze az is igaz, hogy sok növény most örül, de én kifejezetten szomorú vagyok ettől az időjárástól. Így ez úton is kérem a felhőket, hogy egy időre engedjék már meg a napocskának, hogy felmelegíthesse a földet és az emberek szívét, lelkét.

De hogy essen néhány szó a "kertemről" is, hoztam néhány képet. :D

Először is jöjjön az egy szem gyümölcsöm, az eper. Vagyis helyesbítek, szamóca. Voltam oly szerencsés, s megtudtam, hogy az, amit mi epernek, földi epernek hívunk, az valójában a szamóca egy fajtája. S a valódi eper, az csak is kizárólag az, ami a fán terem. De ez teljesen mindegy szerintem. Szeretem akkor is ha epernek hívjuk, meg akkor is ha szamócának. Bár megjegyzem, hogy a kirándulásaink során erdőben szedett szamóca sokkal finomabb, mint a fenti képen látható, de mivel erdővel, vagy az ott növő szamócával nem rendelkezem, így addig is megelégszem ezzel a piros gyümölccsel.
Az eprem egyébként a múlt hónapokban vendégül látott néhány tetvet, amit az erkélyem "ökotermészete" kilakoltatott. Vagyis valami oknál fogva eltűntek. Remélem örökre. Virágok azóta sincsenek,  csupán egyetlen egy tő hozott, amit azóta be is érlelt. :( Kacs rengeteg nő, igyekszem ritkítani, de virág nem jön. Remélem még idén azért hoz termést, s nem ez a 6 szem lesz az összes, amit már el is fogyasztottunk.

És akkor most következzenek a fűszernövénykéink:

Jelenleg van rozmaring, oregánó, metélőpetrezselyem, snidling és bazsalikom (ezek még nagyon csenevész állapotban), kakukkfű és zsálya. Amiket a mamáék kertjéből hoztunk, nagyon szépen kezdenek magukhoz térni, talán egyedül a kakukkfűn látszik, hogy érte némi megrázkódtatás. De az talán csak annak tudható be, hogy mikor hazahoztuk, akkor jöttünk rá, hogy nincs itthon föld, s beletellett jó pár nap, mire megérkezett a segítség. Várakozik néhány cserépke kakukkfű még itthon, azokat majd a ház előtti részre le fogom ültetni. Végre sikerült az önkormányzatnál elérni, hogy felrotátorozzák, s kigazolják a ház és a trolimegálló közti területet. Egyik szomszéd már próbálkozott a gaz kiszedésével, de reménytelennek tűnt. Így viszont felbuzdulva elhatároztuk, hogy ezt a helyzetet megpróbáljuk megtartani, s ültetünk majd bele néhány ezt meg azt. Csak az időjárás nem akar nekünk ez ügyben segítkezni.
A három kis magról vetett növénykéim még nem akarnak igazán beindulni, egyenlőre azt sem tudom eldönteni, hogy lesz-e belőlük valami.

 rozmaring és oregánó

 snidling, petrezselyem és bazsalikomok

 kakukkfű

 zsálya

 A retek és a fejessaláta azt hiszem jövőre nem fog szóba jönni az erkélyi veteményesnél. A salátában még reménykedek majd egy kicsit, de a retekben már nem. Megritkítom, hátha segít majd neki. Viszont az endíviából már nagyon sok házi hamburgerbe került salátalevél. Tudom ezeknek nem így kellene kinézni, semmi fejesedése nincs. De az íze ennek a pár levélnek is ugyan olyan, s nem utolsó sorban friss, s ha megkívánok a szendvicsemre egy két levelet, ahhoz tökéletes. Úgyis ha veszek egy fej salátát, annak fele nagyon sokszor ott rohad meg a hűtőben. 

 retek és fejessaláta

 endívia

A borsóim amilyen szépen indulta, egy idő után annyira csúnyák lettek. Szedtem róluk néhány csövet, s utána elszáradtak. Azt hittem, hogy már mehetnek a szemétbe, ennyi volt. Azután egy olyan elhatározásra jutottam, amit nem akartam megtenni, de muszáj volt. Vettem egy tápoldatot. Gondoltam az egyéb növénykéknek is szükség lesz majd rá, s akkor adok egy esélyt a borsóimnak is. S láss csodát, az elszáradt levelek mellett újra jöttek az új szép zöld hajtások, s aki elég jól lát, az még virágot is találhat rajta. Így talán lesz még ezen is a lányoknak néhány szem borsó. Úgyis csak arra elég, hogy nekik kielégítsem a kíváncsiságukat. (Főve egyik lányom sem eszi meg a borsót, de nyersen pillanatok alatt eltűnik.) Persze ugyebár nem csak ezt az egy fajtát ültettem. A másiknál is megjelentek az első virágok, így hamarosan ott is kóstolgathatunk majd.

 A paradicsom is szépen alakul. Na jó nem az, amit én vetettem magról, hanem az, amit a tatától hoztunk palántát. Az általam vetett Bajaja az alábbi képen jól látható állapotban van. A tata sem tudta megmondani, hogy mi lehet a baja, de egyszerűen nem akar fejlődésnek indulni. Odaültettem a nagytesó mellé, hátha jó példát vesz tőle, de semmi jelét nem mutatja ez idáig. Ültettem még mellé a bazsalikomokból is, állítólag jót tesznek egymással. A rendes paradicsom már virágokat is hoz, nem is keveset, remélem az időjárás majd segít abban, hogy be is tudjanak majd érni.

És hogy ne csak az ehetőkről legyen szó, van néhány növény, amit már kihelyeztünk az erkélyre. Ezek közül a legszebb a citromfánk. Bár citromot sohasem fog hozni, mert magról kelt, illetve teleltetni sem tudjuk, mert nincs hozzá megfelelő helyünk, de mégis annyira szeretjük. Egy kis életet, zöldet hoz a  mi kis "kertünkbe".

 Jelenleg egyetlen virágunk a bohócvirág, ami még ugyan nem virág, de remélem hamarosan az lesz.

Meg szeretném még említeni, hogy az endívia árnyékába már elültettem a babokat, remélem hamarosan hozhatok azokról is képeket. Illetve a tatáéktól hozunk majd haza néhány csili-palántát is, s akkor lesz teljes az én "kertem".

Elmaradt képek

Ha valaki elég szemfüles, akkor megtalálhatja az első virágocskát a borsón. Azóta már sokkal több van rajta, így bizakodok, hogy legalább egy levesre való lesz belőle :D

 Az eprünk első virága. Mára már lehullatta a szirmait, s már a kis eprecske is formálódik, meg testvérei is vannak.

 Két levendula tövecske. A hátsó kisebbik a nővérem születésnapjára ajándéknak lesz, a nagyobbik apa sírjára.

 A sokadik salátáim. Kíváncsi leszek rájuk, hogy mivé alakulnak. Elől endívia, hátul fejes saláta.

 Retek :S Elgondolkodtam mostanság azon, hogy jövőre lehet, hogy nem fogok vele próbálkozni. Az istenért sem akar nagyobbra megnőni. A háttérben már kibujt a borsók következő "generációja".

 Metélőhagyma

 Metélőpetrezselyem

 Bohócvirág

Elmaradás

Nagyon rég írtam már. Valahol oka az, hogy túl sok minden nem történt mostanság, vagyis inkább sikerélmény nem volt.
A legutóbbi írásom óta egyszer már voltunk a mamáéknál, s a gaz kiirtásán kívül nem volt több időm vele foglalkozni. A mama majd fog ültetni némi virágot, meg volt egy két magocska amit elszórtam a sziklakertben és mellette, valamint kikelt valami az akác alatt, aminél napraforgóra gyanúzok, de nem 100%. De egy biztos, hogy mikor tavaly előtt felszedtem a földből, akkor azon a helyen gyűjtöttem, s ott potyogott el a magja, valamint tavaly is ugyan így ezen a helyen kelt ki, amiből meghagytam egy szép példányt. Most is hagytam belőle, majd kiderül, mi lesz vele. A bogyós részen a ribizli nagyon szépen burjánzik, a málna és a feketeszederből csak egy-egy tő mutat bármi nemű életjelet. Ezeken kívül minden növényke élvezi a kellemes időt, és egyre gyarapodik. Május első hétvégéjén tervezünk menni, majd akkor több időm lesz, s érkezek majd pár képet is mutatni róla.

Az erkélykertészkedésem viszont nem ennyire sikeres. A paradicsomok még mindig ugyan akkorák, így a tata javaslatára majd ő is megpróbálkozik a magokból palántát varázsolni, neki biztos nagyobb sikere lesz.
A salátánál ugyebár meguntam, hogy ebben a ramaty márciusi időben palánták nevelődjenek, s kiültettem, majd mikor ott sem tetszett neki az élet, hát bedolgoztam a földbe, s szórtam egy sort helyette. Ezzel egyidőben endívia magokat is szórtam egy másik ládába. Sajnos nem győztem kivárni, hogy kidugják a fejüket a földből, így "felástam" az egészet, s újra szórtam egy-egy sor magot. Ennek következménye az lett, hogy a régi és az új magok is egy két nap különbséggel életre keltek, s most annyi salátám lesz egyszerre - feltéve, hogy eljutnak odáig - amit majd nem győzök fogyasztani.
Vetettem korábban petrezselyem és snidling magokat is, melyekhez szintén nem volt türelmem, de az is lehet, hogy túl mélyre vetettem, vagy az időjárás nem kedvezett nekik, de mikor a tetejére szórtam ismét magokat, s bedolgoztam a földbe, azok is egy két nap múlva dugdosták a fejüket. Látszik, hogy panel gyerek vagyok, nincs sok türelmem a növényeket megvárni. Mi ugye, ha pl salátát akartunk, csak kigondoltuk, elmentünk egy közeli boltba, ahol lehetett kapni, s már volt is. De ugye most, ha sajátot akarok enni, akkor biza ki kell várni, hogy a maga tempójába kerüljön az asztalra.
A retek sem halad igazán sehova. Van pár db, ami már ilyen olyan köröm nagyságú, de azon kívül nincs nagy termés. Pedig szerintem már jó régen elvetettem, volt ideje neki megnőni. :S Meguntam azt is, s eldugdostam mellé egy sor borsót (most hirtelen nem tudom milyen fajta, csak azt, hogy áprilisban kell vetni). A tervek szerint már ekkorra a retek nagyjának már ki kellett volna jönnie a földből, de az max csak akkor lesz, ha kihuzigálom anélkül, hogy ehető gumói lehetnének.
S akkor jöjjenek a mai sikerélményeim. Két virágra leletem ma, amint az ebéd utáni kávém mellett az erkélyen nézelődtem. Az egyik az epren volt, ami nem okozott nagy meglepetést, hiszen már napok óta láttam, hogy készülődik kinyílni. Sajnos az epernél van negatívum is, ugyanis az erkéllyel szemben az utcán elhelyezkedő meggyfákról átköltöztek a tetvek ismét hozzánk. Már máskor is voltak nálunk ezek a nemkívánt vendégek, de akkor annyival meg tudtuk oldani, hogy a kádban letusoltattuk őket időnként. De most elég nehéz volna egy egész balkonládányi növénykét lemosatni. Pedig ha nem akarok rájuk vegyszert permetezni, akkor eddig ezt olvastam a leghatékonyabbnak. Majd még filózok rajta egy két napot, annál többet nem engedhetek meg magamnak. Félek, hogy a növény kárára menne a dolog.
A másik virágom pedig a borsón kezd kinyílni. Épp a hetekben gondolkodtam azon, hogy most már annak is időszerű lenne, ha be akarja tartani a nagykönyv szerinti előírásokat. Tudom tudom, hogy akár csak a gyerekek fejlődésénél sem szabad a "nagykönyvre" hivatkozni, hisz nekem is van két gyerekem, s egyik sem követi az előírásokat, de mi mást tudnék, hisz tapasztalatom nincs, hát olvasom azt a bizonyos "könyvet".
És akkor még egy cserépkéről nem ejtettem szót, mégpedig a bohócvirágról. Szegényke még nem sok jót mutat, de azt hagyom, had fejlődjön úgy, ahogyan szeretne. :D


Fényképeket is akartam csatolni az irományomhoz, de sajnos a technika közbeszólt. Ő nem akar most képeket, így majd valamikor pótolom. :D

Előkert

Vasárnap utaztunk ki korán reggel a mamáékhoz, abban reménykedve, hogy a mama és az apjuk lefoglalja a két sajtkukacot, én meg nekieshetek a kertnek. De az időjárás nem akaródzott nekünk segíteni. Állítólag előző nap és éjszaka egyfolytában esett, s így a föld is kissé pocsolyásnak ígérkezett. De azért tettem egy próbát, s nagyjából megkapírgáltam a felszínét. Szerencsére elég nagy szél volt ahhoz, hogy amit fellazítottam, azt a szél megszárítsa, így ebéd után ki is gereblyézhettem a területet. S ha már benne voltam, akkor egy két dolgot át is ültettem.
A koriander tavalyról elszórta a magjait, amiből idén kb 8-9 (most nem tudom pontosan mennyi) ki is kelt, s ezeket egy helyre ültettem. Persze aztán észrevettük Zsoltival, hogy ahol tavaly szeleltük a "termést", ott a beton mellett is szép kis koriander erdő kezd nőni. Így ha a most átültetett növénykék valami oknál fogva megsértődnének a helyváltoztatás miatt, akkor onnant pótoljuk majd. Tavalyról a koriander mellől az édeskömény is újból kihajtott, így azokat is összébb tereltem egy kissé. Már azért is át kellett ültetni őket, mivel a jövőbeni bogyós gyümölcsös helyét foglalták el.

A bogyósokból a málna mintha kezdene rügyezni, a fekete szederből két tövet találtam, de azok még nem mutatják jelét a túl nagy életnek. Viszont a ribizli gyönyörűen túlélte a telet, sőt egy újabb tövecske is napvilágot látott.

A menta és a citromfű is szépen zöldül. Bár a mentára nem mondanám, hogy szép, mert túlságosan el van burjánzva, de sajnos most ennek a megregulázására nem jutott időm, majd legközelebb megritkítom egy cseppet. Remélem a citromfűt nem nyomja addigra el nagyon.

 

Nagyon szépen feléledt a snidling, s a tavalyról önmagát elszaporító petrezselyem is szép nagy területet foglalt el magának. A legközelebbi kertészkedésemkor majd ezeket is rendeznem kell. Addigra ki kell találnom, hogy hogyan szeretném őket a csapás szegélyezésére felhasználni.

A kakukkfű mindenhol kezdi magát túlzásba vinni. Ráadásul az egyik elnyomja a másikat, így azokra is legközelebb megoldást kell találnom. Szerencsére Zsolti ígért pár kolléganőjének egy egy cseréppel mind a három fajtából. A zsályát kissé megnyírtam, mert már kezd néhány szára nagyon felkopaszodni és elfásodni. Nem árt meg neki remélem a frissítés, de azért a biztonság kedvéért hagytam néhány "öreg" ágat. Meg próbál terjeszkedni is, s azokat a félig legyökeresedett ágakat is meghagytam. Így szegény most nem éppen a legszebb képét mutatja, de remélem ahogy nőnek ki a friss hajtások a közepéből, úgy fog egyre csodásabbá válni. A muskotály-zsályát mellőle úgy ahogy volt eltüntettem. Nagyon megharagudtam rá, mivel szerintem még a tél végéig fogom irtani a kis szaporulatát, hanem tovább.

 Imádom az oregánónak ezt az állapotát, mikor kis zsenge, puha, friss hajtásai vannak. Valami oknál fogva most jobban tetszik, mint a teljes kifejlett állapotában.

 A törpe szegfű egyre nagyobb helyet foglal el és mégis egyre kopaszabb és nem a legszebb, így már tavaly elhatároztam, hogy átreformálom. Most csináltam belőle egy kis "ágyásszegélyt", s majd legközelebb vagy még később a maradékot megritkítom.

Erkély vetemény

A hosszú hétvégét vidéken töltöttük, így túl sok mindent nem csináltam az erkélyen. Tele lett a hócipőm a salátával, így kiültettem balkonba. Előtte néhány napot edzettem, de hát ugye az annyit ért nekik mint halottnak a csók, hisz csak erős túlzással nevezhetjük azt edzetésnek. De úgy voltam vele, hogy ha kidöglenek ettől a "remek" időjárástól, akkor majd vetek szabadföldbe. Már rég ezt kellett volna tennem, s lehet, hogy akkor már ugyan akkora salátácskák lennének kinn az erkélyen, mint amekkorával idebent szenvedtem. A megérzésem bebizonyosodott. Hétfőn, amit hazaértünk, s volt néhány másodpercem szemügyre venni a növénykéket, keresztet is vetettem a salátákra. Majd húztam egy sort középre, s elszórtam néhány magot a helyére. Bár a tata felkészített rá, hogy ebben az időben azok sem fognak nagyon haladni, de biztos, hogy jobban, mint az elődjei.
Mivel már április van, így voltam oly merész, s elszórtam egy sornyi endívia salátát is. Így össze tudom majd hasonlítani a két saláta fejlődését, valamint jó lesz majd vegyíteni a két féle zöldet.
Mielőtt elmentünk, elszórtam egy kis virágmagot is (Bohóc), ami kezd már mutatkozni.
A paradicsom, a retek és a bazsalikom még mindig stagnál. A paradicsom kezd egyre elszomorítani, mert még mindig nem hozta meg rendesen még az első két levelét sem, a tatáé meg már akkorák, hogy jobb rájuk sem gondolni. Most szidom magam, hogy nem adtam neki néhány magot, hogy legyen belőle biztos tartalék.

De hogy azért pozitívumok is legyenek, a borsó második vetése is gyönyörűen bujkál kifele a földből. Legalább azok szépen zöldelnek, na meg az eper is hozza az újabbnál újabb leveleit.

 És akkor most következzenek mindezek képekben:

Hol vagy Tavasz!!!

Kiborító ez az idő :(  A március 15-ei hódömping után azt hittem, hogy lezárhatjuk a telet, s nem lesz már ilyen idő. De ma mit látok, ha kinézek az ablakon? Szakadó hóesést. S ha az időkép előrejelzéseit megnézem, akkor még ez lesz egy pár napig.
Pedig már annyi mindent meg kellett volna csinálnom. A salátákat már rég ki lehetne szoktatni, s akkor haladna is valahova. De így csak nyúlik és nyúlik. Akár csak a bazsalikom. Mert én hiába rakom a legnaposabb ablakba, ha kint felhő takarja el az eget. Lassan ott tartok, hogy ki kell dobni a saláta "palántákat", s ültethetek majd szabadföldbe. A bazsalikomnál még szerencsém van, mert ha ezekből nem lesz semmi, még a tata ültetett egy adaggal.
Remélem a retkek és a borsók kibírják még ezt a néhány fokos mínuszokat.

Erkély

Túl sok minden nem történt az elmúlt napokban. Visszatért a tél egy kicsit. Esett, fújt és nagyon hideg volt. Tegnap viszont már ismét köszöntgetett a tavasz, így fotózgattam ismét.
Először is azért meg kell említenem, hogy 16-án este a tata javaslatára letakartam egy pokróccal a retket és a borsót. Nem tudom, hogy ennek hatására-e, vagy nem, de gyönyörűen túl élték a minusz tizenakárhány fokot, s nagyon szépen növögetnek.

 A bazsalikomokat még múlt hétfőn vetettem el, ha jól emlékszem, s mire visszaértünk a hosszú hétvégéről, már ki is bújt pár magocska a földböl. Tegnap meg már kész kis "őserdő" volt egyes fakkokban.

A paradicsomnak is már szépen látszódik az első igazi levélpárja. Sajnos analfabéta vagyok a fényképezéshez, s az istenért sem tudtam olyan képet csinálni, ahol látszanak is a kis levelecskék, s nem homályos. Sorrrrry!

Március 15.

A hosszú hétvégét kint töltöttük falun. Terveim az voltak, hogy majd kigazolom a kertecskémet. Az időjárás jelentésből láttuk, hogy a tél egy kicsit visszaköszön az életünkbe. Gondoltam, hogy némi eső/hó és pár mínusz fok nem fog visszatartani a „tetvészkedéstől”. De az időjárás keresztülhúzta a számításaimat. Először is leesett annyi eső, hogy nem tudta a föld beinni, majd 15-e reggelre akkora hó lett, hogy a nagylánnyal inkább szánkózni mentünk. Vagyis a kert gazmentesítése ismét elmarad. Pedig már nagyon ráférne, mert a tyúkhúr belepett már mindent, meg persze mindenhol muskotályzsálya és körömvirág van. Ill. a petrezselyem és a koriander is kidugta már a fejét a földből, és a snidling is gyönyörűen beindult, valamint a ribizli bokor is már meghozta rügyeit. Remélem ez a néhány napos mínuszok nem teszik tönkre a már beindult növénykéket. Így sajnos nem marad más, mint hogy majd a mamának kiadom a feladatot, megjelölöm, hogy hol lehet kigazolni, vagy hagyom a következő olyan hétvégére, mikor ismét kint töltünk pár napot. 

Kirügyezett ribizli "bokor"

 A kert március 13-án estefelé

 A kert március 15-én délelőtt