Panalkertész.
Érdekes szó, de végülis mást nem találtam. Panelban lakom, s szinte az eddigi életem javát bérházban is éltem le, s mégis mindig azon agyalok, hogy mit kellene és hova ültetni. Pár éve, mielőtt összeköltöztem párommal, s két szép gyönyörű lánykánk apjával, kemény 3nyarat kertes házban laktam. Ez idő alatt rájöttem, hogy ha törik, ha szakad én bárhol is fogok élni, akkor is fogok valamit "kertészkedni". Sajnos úgy alakult, hogy akkor meg kellett válnom az akkori életemtől, de ezt nem kívánom részletezni. Bár azt írtam, hogy sajnos, de egyedül csak a zsebkendő területnyi veteményesemet, a fűszer és virágoskertemet, és néhány gyümölcsfát, valamint azt a néhány macskát, amit ott kellett hagynom, csak egyedül azt sajnálom. Hiányzik nagyon a kert, az, hogy ha bánatom van, csak kimegyek, s megnézem, hogy melyik növényke hogyan éli kis életét. Vagy az, hogy reggelente kiüljek, vagy akár délután is, s elkortyolgassam a kávém, teám. Még nem adtam fel azt az álmom, hogy egyszer legyen saját kis kertem, udvarom, birodalmam, ahol a gyerekeim önfeledten szaladgálhatnak, sarazhatnak, vagy akár ő maguk is kialakítsanak maguknak egy kis tanuló kertet. Szeretném majd ezt az érzést a gyermekeimnek is átadni. De addig is marad az erkély, na meg a mamáék előkertje.
S most el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy miért is kezdek bele ebbe a blog, vagy napló (vagy ki minek hívja) írásba.
Amióta összeköltöztem gyermekkori és életem szerelmével, mindig is csináltunk valamit az erkélyen lévő virágosládákban, s ez idén sem lesz másképp. De először következzék egy kis visszatekintés.
Párom 2007-ben vásárolta (a bankkal karöltve :S) meg ezt a lakást, s akkor ő még annyira nem tervezett túl nagyot ebbe a kis "kertbe". A cél annyi volt, hogy szép legyen, és ki lehessen ülni. Így némi kis dísz káposzta, meg sziklakerti "gaz" került a balkonokba, meg néhány cserép ez meg az. Mivel eleve szeptemberbe költözött, így nem is lett volna nagy értelme bármit is rakni a balkonládákba, legfeljebb olyat, ami a hideg időkben is még mutat valahogy. Neki elsősorban a lakás volt a fontos, de ezt szerintem meg is lehet érteni. S akkor jöjjön némi kép is. (amatör blogíróként remélem sikerülni fog :S)
Majd 2008 februárjában én is odaköltöztem a lakásba. Akkor még nem voltak túl nagy elképzeléseim a panelkertészkedésről. Arra gondoltunk közösen, hogy ezekbe a ládákba csak virágokat lehet rakni, más nem valók bele.
Egyetlen egy dolgot viszont nem tudtam nélkülözni. Még ha nem is valami hatalmas méretekben, de szükségem volt arra, hogy egy kis "fűszerkertet" magaménak mondhassak. Így egy nagyobb cserépbe összeültettem bazsalikomot, kakukkfűt, oregánót és rozmaringot. Hát nem volt valami nagy szüret belőle, de a lelkemnek kellett.
2009 és 2010 még szintén a nagy semmiről szólt. Újítottuk a lakást, de az erkély és vele együtt a kis "kertünk" valahogy mindig kimaradt. 2009-ben még mindig virágokban gondolkodtunk, meg megvolt a kis cserépnyi fűszerkert (amit időnként egy madárka meg meg ritkított), de mivel ez év októberében megszületett első gyermekünk, valamint 2010 nyarára tervezték a panelprogramot, így sem időnk nem volt, de ha lett volna, akkor sem tudtunk volna érdemlegeset alkotni. Az említett madárkáról, meg plusz egy-két képet azért iderakok. :)
